Richter család idei, jobbára klasszikus számokból álló műsora gazdagabban kiállított, nívósabb mutatványokból áll összességében, mint amit az elmúlt időszakban hasonló zsánerben a Fővárosi Nagycirkuszban láttunk.

Tanulságos kritika érdemes elolvasni mindenkinek:

Kár áthallást, sandaságot keresni, vagy poénkodni a Magyar Nemzeti Cirkusz elnevezésen, mert 23 éve keresztelték el így, akkor, amikor még egyáltalán nem volt nemzeti a dohánybolt sem. Az ország legnagyobb, 1400-nál is több embert befogadni tudó utazócirkuszáról van szó, amely körülbelül ugyanannyi nézőt képes egy-egy előadáson leültetni, mint a Fővárosi Nagycirkusz. Sokan mondják, hogy a sátoros, földszagú cirkusz az igazi, ami ebben az esetben egyáltalán nem szegénységszagú, a Richter család idei, jobbára klasszikus számokból álló műsora gazdagabban kiállított, nívósabb mutatványokból áll összességében, mint amit az elmúlt időszakban hasonló zsánerben a Fővárosi Nagycirkuszban láttunk.

Beleértve azt az időszakot is, amikor a magáncirkusz alapítója, Richter József volt a városligeti intézmény igazgatója. A magáncirkuszt azóta a fia, ifj. Richter József lovasakrobata vezeti. A másik fiúnak, Flóriánnak, aki a legfontosabbnak tartott monte-carlói nemzetközi fesztiválon, lovasakrobata számával eddig egyedüli magyarként ért el első helyezést, saját utazócirkusza van. Öccsének mostani, ebben a műsorban látható lovasszámát pedig már meghívták a 2018-as monte-carlói fesztiválra. A cirkuszban még mindig fontosak a családi kapcsolatok. Annyira, hogy József beházasodott a világhírneves Casselly családba, akik káprázatos elefántszámukkal, melyben az egyik elefánt dobbant, és így csinál René Casselly Jr. hármas, sőt olykor négyes szaltót egy másik elefánt hátára, Monte-Carlóban ugyancsak elsők lettek. Ráadásul René Casselly Jr., a hírneves rendezvény történetében eddig egyetlenként, kétszer kapott Arany Junior-díjat a monte-carlói ifjúsági cirkuszfesztiválon. A Casselly család másik szeme fénye, a meglehetősen csinos, és szintén tehetséges Merrylu immár Merrylu Richter néven részt vesz a Richter csoport munkájában, így a lovas számban, meg családja elefántprodukciójában is. Mindegyik látható ebben a műsorban, jóval a nemzetközi gázsijuk alatti áron, így válnak a családi vonatkozások a cirkuszban akár művészi értékké.

De vannak itt még Monte-Carlóban díjat szerzett szereplők. 2015-ben második helyezett lett Rosi Hochegger Ausztriából. Akinek ellenérzései vannak az állatszámokkal kapcsolatban, annak látnia kellene ezt a fölöttébb jó humorú hölgyet. Olyan empátiával, szeretettel játszik, hancúrozik kis és nagy kutyáival, mint a legjobb anyák a gyerekeikkel. Amit pedig egyetlen, szép, okos lovával csinál, az példaértékű. Érezhetően barátjaként kezeli, képesek együtt szomorkodni, nevetni, a derék állatot ágyba is fekteti, gondosan be is takargatja, a ló pedig a szájával még inkább magára húzza a pokrócot. Ez szép ember-állat kapcsolat, azt kell, mondanom, hogy humánus. És van abban is valami szép, ahogy egyszerre 32 állat, elefántok, zsiráfok, tevék, lámák és társaik békésen elárasztják együtt a porondot, élettel teli, mozgalmas forgatagot alkotva. Már ezt a számot is meginvitálták jövőre, a monte-carlói fesztiválra.

Szeretem a háromtagú Michels bohóc csoportot is, ősrégi, de nagy odaadással, energiával előadott számukkal, melyben állandóan élvezettel tréfálkozva, lespriccelik, leöntik egymást vízzel, igazi komédiás vénával, csillogó szemmel, vagy éppen elkámpicsorodva. A Kenia Boys Kenyából érkezett nyolc tagján is látszik az öröm, a kitörő jókedv, hogy egymás hegyén-hátán fantáziadús alakzatokat alkothatnak, és fergeteges, a szó szoros értelmében vett, tüzes limbó táncot járhatnak. A Csehországból érkezett, monte-carlói bronzdíjas zsonglőr, Mario Berousek pedig annyira szélsebesen dobálja buzogányait, hogy ezt szemmel követni is nehéz. A nyolctagú élő zenekarral kísért műsort a Sky Fighters vakmerő motorosai zárják, akik több mint húsz méter magasan a porond felett röpülnek mutatós járgányukkal, amellyel még mindenféle merész kunsztokat is csinálnak. A klasszikus cirkuszhoz mindig is hozzátartozott az életveszély, hát ez igazán bátor, halált megvető produkció. Richterék műsora pedig vérbeli klasszikus cirkusz, még a motoros attrakciót is beleértve.

De ugyanakkor, amikor ők a bemutatójukat tartották, látható volt a Művészetek Palotája Fesztivál Színházának visszatérő vendége, a méltán világhíres Daniele Finzi Pasca társulata. Ők az újcirkusz képviselői, eggyé olvasztják az artistaművészetet a színházzal, a képzőművészettel, a tánccal, szereplőik beszélnek, énekelnek is, sajátos összművészetet teremtenek. Elképesztő produkciójuk volt például a La Veritá, amit egyenesen egy hatalmas Dali festmény ihletett, festői látomásokból állt, mintha megelevenedő, szürrealitásba hajló képek hömpölyögtek volna egymásba, olykor dermesztő, de mégis sok humorral teli világot jelenítve meg. És ebben fontos szerep jutott a mindenre képes emberi testeknek, melyek nehéz attrakciókat végrehajtva szolgálták a monumentális vizualitást, miközben temérdek klasszikus cirkuszi elem is megjelent a produkcióban. A mostani Per Te (Neked) című műsorban Pasca tavaly elhunyt feleségét és legfőbb alkotótársát, Julie Hamelin Finzit gyászolja. Búskomor látomás ez, melankolikus, letargikus vízió, melyben kevés az artistateljesítmény és kissé monoton a hangulat.

Richterék földszagú, élettel teli, nem ritkán harsány, telivér cirkusza, és Pasca végletekig kifinomult, ezúttal olykor már-már enerváltságba átcsapó programja, melyben lúdbőröztető a szomorúság és a fájdalom, két véglet. Ami jól szemlélteti, hogy a cirkusz milyen széles skálán képes mozogni, a néhány éves gyerekeket és akár tanulatlan embereket is elkápráztató, de olyan nagy művészeket, mint Picasso, Toulouse-Lautrec megihlető attrakcióktól kezdve, egészen Pasca programjáig, melyet nyilvánvalóan döntő többségben értelmiségiek néznek. A 20. század végére, a 21. elejére a cirkuszművészet polarizálódott. Arra törekszik, hogy a szuper kiállítású filmek, a gigakoncertek korában is megőrizzen, vagy éppen visszahódítson minden közönségréteget.

Bóta Gábor